A tenni akaró emberi genetika mélyen lakó kódja tört felszínre idén tavasszal. Rengeteg paradicsom- és némi paprikamag megvásárlása, palántázása, nevelgetése kísért el az év során és végül változott a pályakezdő szerencséjén keresztül dicsősségé.
Mi is az a spirál paprika: hosszúkás, vékony, a pepperoni családhoz igen hasonló paprika, ami – ahogy a képek mutatják – hajlamos bekanyarodni, ahogy egy ágba, levélbe, egy másik spirál paprikába akad.
Milyen tanulságokkal járt a termesztési folyamat:
- első lépés, hogy hamarabb érdemes segítséget kérni, esetleg egy olyan kézikönyvből tájékozódni, – például a Konyhakert a lakásban – mint random összegyűjteni magokat egy barkácsáruházban – persze a természet ennek ellenére is kegyes, illetve kitartó
- érdemes tudni vagy megtudni, hogyan lehet helyettesíteni a beporzás természetes felelőseit, amik ugye a zárt ablakon vagy a szúnyoghálón keresztül nem tudnak bejutni az apró virágokhoz (vö. városi hülye gyerek)
- érdemes a hosszabb távolléti tervekkel összehangolni a növények létezését
- olyan helyet keresni nekik, ahol nem nagyon vannak leesési, eltörési és egyéb fizikai veszélyben
A sárga koktél vagy fürtös paradicsom nem érzete annyira jól és szeretve gondozottnak magát, hogy minden tő termőre forduljon, de egy ágon három apró pari még növekszik így november végén…
Ahogy beköszöntött a nedvesebb-párásabb időjárás, megjelentek az ugróvillások, hiszen nem kell ugyanannyit locsolni, mint nyáron, amikor kint 30 fok van, de ez a paprika már erősebb és érettebb annál, hogy ne legyen ilyen szép színű.
Jövőre az aktuális lakásom fényviszonyaihoz igazítva tervezetten és időben fogok termeszteni, várhatóan nem paprikát és nem paradicsomot, de jó kis szüttyögés és tanulás volt.