Mikulás napján miről is szabad írni, ha nem a csokoládéról. Ha meg már a csokoládé, akkor végig is veszem, mik azok, amiket minden helyzetben el tudok fogyasztani.
Melódia szelet
A gyerekkori luxus csokoládé, ami csak kivételes alkalmakkor volt fínanszírozva a családban. Nem szerettem az étcsoki keserű ízét önmagánban, de a Melódia szelet vékony, mégis roppanós ostyalapját és a mogyorókrémet együtt harapva a csokiköntössel: pont úgy, hogy a négy egységből álló szelet adott kúpját, buckáját, blokkját sikerüljön felezni. Így adta és adja ki a textúrát, az ízt, a harmóniát, amit csukott szemmel lehet önfeledt élvezni. Jó volt megélni anno, ahogy jó ma is.
Kinder Country
Négy falat – ezek szerint a négyes ebben a posztban bűvös szám – csokis-krémes müzli. Számomra a klasszikus, ízesítés és cukor nélküli, puffasztott gabonaszemeknek ez a nagyon édes, tejes, lágy csoki és a tejes krém ad valami olyan kíséretet, amitől a ropogós és a lágy állag táncba kezd a szájüregben. Talán tangó, talán bossanova, de mindenképpen lendületes, pörgős-forgós latin tánc. Bármennyiszer ismétlem, nem kopik a tartalma, nem használódik el. Igaz, nincs a kamrában, de amikor hívogat a polcról, nem mondok neki nemet.
Csoki banán
Ha csak cukorra, olcsó édességre vágyom tej és gluténos gabonák vagy egyáltalán gabonafélék, olajos magvak nélkül, akkor a csoki-banán a befutó. Néha ebéd utáni desszertként, de volt már, hogy ebéd helyett egy kólával ettem. Miért nincs banános-csokis kóla. Szerintem stimmelne ez a kombináció. Az étbevonó, a cukor és a banánaromás hab pont annyira mesterséges, hogy én még nem utasítom vissza. Budget-édesség. A szénsav nekem ízfokozó mellé, akár narancsos üdítővel, akár az említett kólával szuper.
Kókuszos rúd
Itt a másik szuperegyszerű, rendkívül káros, nagyon laktató és energiadús édesség: akár önmagában, akár csokis vagy kakaós töltelékkel, akár marcipánnal töltve a kókuszreszelékes massza könnyen rágható, gyorsan lenyelhető és hosszú kókuszos lecsengésű. Az édességek vörösboros kólája. Mindenki szereti, csak van aki már megtelt vele, ezért parkoltatja. Van aki nem vallja be, hogy szereti, de beleejti a kosárba és mire hazaér a legközelebbi boltból vagy visszaér az autóhoz a parkolóban, már elfogyott egy. Esetleg kettő. A kókuszrúddal való kapcsolatunkat néha vizsgáljuk felül, gondoljuk újra, de sose engedjük el.
Melba kocka
Ahogy keresgéltem a megfelelő fényképet a neten, jött szemben néhány mondat, és óhatatlanul beleolvastam: tényleg mindig a pénztár előtt van a Melba és a Párizsi kocka. Azt hiszem, az ananász ízét elsődleges a Melba töltelékének ízével társítottam amíg nem ettem igazi ananászt. A Melba töltelékének íze jobb, mint az ananászé. Nekem. Emlékszem, ahogy a sztaniolpapírból kicsomagoltam. Aztán az alsó, sima csokilapot a fogaimmal lepattintottam. Ott volt a kezemben a csokibölcső, amiből egy határozott medve-nyelvcsapással kiemelem, és az olvadt csoki maradék ízével már megterhelt ízlelőbimbókra engedem. Egy nyalókás szájösszehúzás, ami által mindenhova eljut a krém, majd mielőtt lenyelném, a maradék csokit is ráejtem. Két harapás és minden a helyén. Ananászos fölemelkedés, zenit, megnyugvás.