Ezt az összefoglalót annak a vállalkozásomnak a kiértékelésére gondoltam és kezdtem el megírni, melynek a keretében idén júliusban glutén- és tejmentes strandkaják gyártására adtam a fejemet a balatoni nyaralás alatt. Voltak sikeres és kevésbé sikeres megoldások, következzen a tételes áttekintés.
Nem terveztem ilyen “díj” létrehozását, sem a győztes kihirdetését, mégis lesz, illetve van. Ugyanis nem lehet szó nélkül elmenni egy olyan lokáció mellett, ami a meglátogatásának napjától eszembe jut és mindig szívmelengető örömmel tölt a momentum. Hiba lenne tehát, ha nem állnék meg, akár egy meleg teával a kézben a teraszról látszó tájban gyönyörködve, mint egy igazi tv reklámban.
Az idei nyáron, előre megfontolt szándékkal, hosszabb időszakot töltöttem a Balcsinál, egészen pontosan Révfülöpön és mélyebben sikerült megismernem a helyi lehetőségeket, ezen belül is a frissen nyílt specialty kávézót, a remek hentest, a központi gazdaboltot és olyan minőségű éttermeket, amikre nem hogy Révfülöpön, de még a Balaton sokkal központibb helyein sem számítanék.
Nem strandidős balatoni napokon indul a túrázás és vannak olyan nem várt körülmények, mint például Tapolcán, amikor a Tavas-barlangba délben már csak délután 4-re van hely csónakos körjáratra. Plusz még az eső is eshet, aztán meg is éhezünk. Két ilyen helyszínről szól ez az írás és pont volt, van mindkét étteremben kemence.
Több ok miatt sem tudok kritikaként posztolni az Aranypatkóról. Az első a személyes érintettségem, mivel a világ egyik legcsibészebb mosolyú, egyben az újragondolt magyar konyhában igen tapasztalt séfje gardírozza a konyhát, aki az öcsém. Ráadásul nem engedte, hogy kifizessem az ennivalót, ami megettünk (és elhoztunk). Emlék 2021 július végéről.