Nem strandidős balatoni napokon indul a túrázás és vannak olyan nem várt körülmények, mint például Tapolcán, amikor a Tavas-barlangba délben már csak délután 4-re van hely csónakos körjáratra. Plusz még az eső is eshet, aztán meg is éhezünk. Két ilyen helyszínről szól ez az írás és pont volt, van mindkét étteremben kemence.
Több ok miatt sem tudok kritikaként posztolni az Aranypatkóról. Az első a személyes érintettségem, mivel a világ egyik legcsibészebb mosolyú, egyben az újragondolt magyar konyhában igen tapasztalt séfje gardírozza a konyhát, aki az öcsém. Ráadásul nem engedte, hogy kifizessem az ennivalót, ami megettünk (és elhoztunk). Emlék 2021 július végéről.
A Macok(leánykori neve Imola) a magyar konyha huszonegyedik századi megújításának kezdete óta a gasztronómia bástyája. Ettem már ott érdeklődő fiatalként, munkahelyi kiránduláson (vezetői offsite-on) dideregve és fáradtan, a vendégházban lakva, meg “csak úgy” egy ebédre leugorva. De sosem okozott csalódást. Idén júliusban körültekintően odatelefonáltam egy nappal korábban, viszont nem volt hely 3 napra előre… Persze […]
Nem teljesen igaz, hogy az Covid után, mert az első fogyasztásomat Gyugyi pesti bisztrójából egy hűvöskés tavaszi estén ettem otthon házhoz szállításból, még a lezárások idején. 2020-as étel kattanásom, a rák iránti vágyamat éltem ki, meg egy finom levesre vágytam, valami savanykásra. Aztán amikor kinyithattak az éttermek, akkor elmentünk a két gyerekemmel, a szűkös, bezárt […]
A sokadik érettségi találkozó kapcsán gondoltam bele abba, milyen sorsfordító dolgokat, eseményeket hozott a bentlakásos gimnáziumban, ezáltal kollégiumban töltött négy év. Jöjjenek most itt azok az ételek, élelmiszerek, amikkel kapcsolatos viszonyomat alapjaiban változtatta meg a menzán történő étkezés.
