A hentesnél kajálás mindenre jó: csajozni, férfiasan halálra enni magad, szótlanul betársulni valakihez a tálcával, társasággal viccelődve eltölteni az ebédidőt, szóval végtelen kombinációkra és még plusz egyre. Mivel 2022 őszét a környéken dolgozva töltöttem, néha bekukkantottam a Karinthy Frici – Budafoki sarkától egy üzletnyivel beljebb lévő húsboltba és ettem.
2023 márciusában nem elhanyagolható tényező az ár, már szinte senkinek sem. Ilyen helyzetben ha találni egy korrekt minőségű, megfizethető kelléket, alapanyagot, meg kell becsülni és hirdetni kell, hogy a lehető legtöbb ember élvezhesse. Magam is így teszek ezzel a fűszerező hengerrel.
Nem tudok nem időt tölteni a főzéssel, meg most már egyre inkább a sütéssel, plusz a szakácskönyveimmel. Továbbra is erőteljes favorit Hegyi Barbara két szakácskönyve, amelyek közül most ismét a menüket ajánló Alkalomadtánból osztok meg egy édességet, illetve nem is annyira magát az édességet, mint inkább az elkészítéséhez kapcsolódó élményeimet.
Ezt az összefoglalót annak a vállalkozásomnak a kiértékelésére gondoltam és kezdtem el megírni, melynek a keretében idén júliusban glutén- és tejmentes strandkaják gyártására adtam a fejemet a balatoni nyaralás alatt. Voltak sikeres és kevésbé sikeres megoldások, következzen a tételes áttekintés.
A fiatalkori próbálkozások után az első, a pálinkán és az unikumon túl szívemnek kedvessé váló égetett szeszes ital a Metaxa volt. A mai napig is szívesen kortyolok, ha kínálnak, de magamnak, otthonra nem vettem, nem veszek, eddig még nem jutottam el.
A fiatalkori próbálkozások után az első, a pálinkán és az unikumon túl szívemnek kedvessé váló égetett szeszes ital a Metaxa volt. A mai napig is szívesen kortyolok, ha kínálnak, de magamnak, otthonra nem vettem, nem veszek, eddig még nem jutottam el.
Amikor egy adott napba az egészségesnél kicsit több teendőt tervezek bele, akkor ér az éhség útközben két feladat elintézése között vagy az egyik befejezésekor. Így ismertem meg a zuglói OBI étkezdéjét, ami viszont annyira megnyerő, hogy írok is róla. Meg persze remélem, hogy sem az energiaárak, sem a vendéglátást sújtó más problémák nem fogják elsodorni a házias koszt eme gyöngyszemét.
A hagyományosnak tekinhető, levesben főtt csirkezúza mentén eltelt évtizedek után valahol a 30-as éveim első felében jött szembe liba- és kacsazúza, aminek rajongója lettem.
A közelmúltban elővett lassúfőzőmmel tettem egy próbát, mert nem volt időm főzőcskézni és a tapasztalataimat, meg a jó alapanyagokat siker koronázta.
Be kell vallanom töredelmesen, hogy az csak óriás palacsintára a megtérülést felépítő éttermeket szemfényvesztésnek gondoltam. Ennek okáért – emlékeim szerint – soha nem voltam, nem ettem ilyenben. A közvetlen lakókörnyezetemben felbukkant palacsinta bár emiatt, meg nyilván gyerekeim okán is birizgálta a fantáziámat. A fenti távolságtartás miatt eddig, illetve a múlt hétig elhessegettem a próba lehetőségét. Karácsony előtt viszont az eluralkodó éhség, és a falatozási listámon egyre előkelőbb helyen szereplő hortobágyi elérhetősége a kínálatban “beparancsolt” a koradélután egyébként üres étterembe.
Emlékszem, egy otthon egyedül töltött koradélutánon kezdődött. A lakótelepi konyha gáztűzhelyén karamellt akartam csinálni. Fogalmam sem volt, mit is jelent ez valójában. Ennek eredményeként egy kisebb zománcos, piros lábaskát a belekeményedett cukormasszával együtt kidobtam a kukákba, lent a ház előtt.
Az idei (2021-es) évben sorban találtak meg a könyvek, mintha akarták volna, hogy foglalkozzak velük. A nyári költözési tevékenységek kapcsán a bedobozolt főzős kötetek közül Hegyi Barbara Abrakababra című szakácskönyve volt a második, ami ezzel az “akarattal” került a polcról az asztalra olyan szeptember táján. Aztán maradt is kézközelben. A lapozgatást gondolat, majd ötlet, majd vágy követte: így lett a karácsonyi felkészülés része egy bonbon készítési projekt. Ennek fő élményeit és eredményét foglalom össze.