A Macok(leánykori neve Imola) a magyar konyha huszonegyedik századi megújításának kezdete óta a gasztronómia bástyája. Ettem már ott érdeklődő fiatalként, munkahelyi kiránduláson (vezetői offsite-on) dideregve és fáradtan, a vendégházban lakva, meg “csak úgy” egy ebédre leugorva. De sosem okozott csalódást. Idén júliusban körültekintően odatelefonáltam egy nappal korábban, viszont nem volt hely 3 napra előre… Persze arrafelé sétáltunk Egerben, a barátnőm bekérdezett és lőn, pont volt egy lemondás. Ennek mentén leülhettünk, rendelhettünk és ehettünk. Jót.
Vadmalacleves
Sztenderd elem a kínálatban a vadmalac leves. Nyáron egy piros bogyós, tökmag olajos változatot ettünk, ami annak ellenére nem döntött le, hogy emberes leves volt és 35 fok volt. Krémes, de tartalmas. Omlós hús, ress zöldségek, egyedi lé, a vad édességét erősítő gyümölcsökkel. Laktató volta miatt fél adagot kértünk, végül egy egészet hoztak, meg is ettükl de felet fizettünk. Alapvetően csak az volt a probléma, hogy nem maradt elég hely a főételnek utána. De ezt a problémát megoldottuk.
Kovászos uborka leves
Ez a leves viszont egyszerűségében volt kiváló: visszaadta a kovászos ubi üdítő zamatát, hűsítő savanykásságát és ropogósságát. A kolbászmorzsa remek volt, ugyanakkor a kolbász chips nem illet bele, mellé: a sült karikák túl koncentáltan és keményen voltak fűszeresek, magyarosak, picik, de nehezek. Nem csillagos, de ötös.
Marhapofa
Ez a tányér nem szétszedhető, csak egyben tudok rá véleményt mondani: a pofa és a szaft parádés. Mellé a savanyított zöldségek, a gomba és a krumpli is úgy illeszkedett, mintha együtt teremtették. Még úgyis megettük, hogy már nem volt neki hely a pocakban.
Pisztráng
Hal. Halkattanásom van 2021 februárja óta. Mindez olyan módon, hogy korábban a karácsonyi rántott tengeri halon kívül nem ettem máskor kopoltyús élőlényt évtizedekig.
Ahogy ránéztem az étlapra, nem volt más opció, csak a pisztráng, ami a vadhoz hasonlóan nyilvánvaló adottság Egerben. Jó volt megsütve, nem volt benne semmilyen zavaró, csak jó halíz. Feszes, vastag és a ceruzababos, kicsit szalonnás zöldségköret, valamint az itt is felbukkanó bogyós gyümölcs: omlós, ropogós, édes és füstös. Egy baj volt csak, hogy egy savas, könnyű száraz fehéret nem tudtam inni mellé, mert vezettem.
A Macok él és élni fog. (Well done, Srácok!)
Borítófotó: az étterem weboldala