Budapest, Örs vezér tere. A főváros és jó eséllyel az egész ország egyik, ha nem a legnagyobb átmenő forgalmú közlekedési központja. Két bevásárlóközponttal, egy azzal egyenértékű Ikea áruházzal, metró, hév, troli, busz, villamos, minden van. Majdnem. A hentesebédet, a sült kolbászt kicsit keresni kellett, de megleltük.
Azért írok többes számban, mert Rudi barátommal közösen kanyarodtunk rá a hentesebéd projektre. A Covid előtti időkből volt neki egy olyan emléke, hogy a Fehér úti busz végállomás melletti Cédrus Piacon, az emeleten van lacikonyhával fölszerelt henti, meózzuk le azt. Aztán ő járt arra bevásárolni és nem volt már nyitva az emeleti húsbolt, így készülünk kellett tartalék opcióval. A környék agyban végigjárásával jött a Fehér út 1 épülettömbjének metró felőli sarkában csendesen megbújó húsbolt, ahova be is mentünk, miután a bejárathoz lépve a klasszikusnak tekinthető, kólás támaszkodót megláttuk odabent.
Egy rendezett és feltűnően tiszta üzlethelységbe léptünk a december eleji, fél 12-es időpontban és kerestük a szemükkel a főtt ételes pultot. Az nem volt, de egy snájdig ételtároló-melegentartó vitrin a pultok találkozásánál igen: sült csirkecomb, kolbász és hurka lakozott benne, lusta macskaként elnyújtózva várták, hogy elfogyasztásra kerüljenek.
Rudi a kolbász-mustár-zsömli kombinációra ment rá, én – jellemzően nem fogyasztván gluténos gabonából készült pékárut – a kolbászhoz köretként kértem a májas hurkát, meg persze mustárt és savanyút.
Nem bántásból írom, de az volt a tapasztalásunk, hogy kevesen fogyaszthatnak helyben meleg kaját, mert az egyébként nagyon kedves eladó hölgynek kellett egy kis rákoncentrálás, mikor mondtunk, hogy ott ennénk meg. Először hozott két zsömit Rudinak, egy következő körben egy doboz savanyút nekem, aztán került porcelán tányér, tálca, mustár, szóval összeállt minden. Az első húsbolt volt az életemben, ahol nem csomagolópapíron elhelyezett papírtálca volt a tányér, hanem igazi lapostányéron kaptam a hamit. Ez egyáltalán nem törte meg a hentesebéd-harmóniát.
A fogyasztás kapcsán egyetlen zavaró tényező volt, ahogy Rudival kiértékeltük: a hideg. Hideg volt a boltban és jó eséllyel emiatt hamar kihűlt a melegentartóból kivett elemózsia is. Elsősorban a kolbásznál volt ez érzékelhető, a hurkának ezek szerint jobb a hőtartó képessége. De ízre, készültségre, állagra a kolbi finom volt, mindketten elégedettek voltunk vele. A hurka, mint a képen is látszik, kicsit kipukkant, de egyébként fogyaszthatóra volt sütve, szerettem. Savanyúságok az előre jelzett közepesen csípős kategóriába tartoztak, jól kísérték a húsneműt. Mustár korrekt. A kajakóma elkerülésére és a gyomor feladatainak segítésére én vállaltam egy fahéjas kólát, így nem tört meg a gondolkodási képességem a kajálás után, a délután folyamán.
Mindennel együtt 2500 jó magyar forintot fizettem, tehát a szokásos hentes áron kajáltunk. Ha valakinek az Örs tájékán sült kolbászra szottyan kedve, a Laktatóban talál megfelelőt és meg is tudja ott enni.
Ha valakinek van pénze, ideje és enyhe szuicid hajlama, hogy vendéglátásba fektessen, csinálhat egy jó pecsenyézőt a Cédrus Piacon vagy az Örs környékén, hogy legyen bővebb a kínálat. A Laktató Húsáruházat a hentes nyilvántartásomba felveszem, időszakosan ellenőrizzük majd még.