alapanyag, élelmiszer, főzés

A tojás úgy jó, ahogy akarjuk

A madarak tojásainak fogyasztásáról csak jót, jókat lehet olvasni. Fehérjeforrás a tojásfehérje, jótékony zsír a sárgája és az íze, állaga igazán sokféle lehet. Könnyű reggeli vagy vacsora, gyorséttermi szereplő és a fine dining gyakori eleme. Vegetáriánusok egy része is vállalja, szóval megkerülhetetlen tényező. Röviden összefoglalom, én hogy szeretem és miért úgy.

Minden tojásos ételek “ősanyja” a tojásos nokedli, ami nem csak külön posztot, de akár külön kisregényt is érdemel. Ezért tovább is lépek, és fölidézem az általános iskolai reggeli csomagok legegyszerűbbnek tűnő, de annál meghatározóbb élményt nyújtó eleme a

Rántottás szendvics

Nem találtam az internet univerzumában olyan fotót, ami csak a rántottát és a pékárút mutatja, mindenhol felbukkan valami kis extra, pedig – ahogy valahol olvastam – a rántotta egy jófajta zsemlében nem kell, hogy tübbnek látszódjon, mint ami. Az alufóliában a tízórai nagy szünetig még langyos maradó tojáslepény és a tőle átlangyosodó, a kicsapodó párától megpuhuló zsemlebelső együtt a két kézzel fogható gondoskodás és törődés. Nem kell körülnézni, nem kell másra figyelni, csak élvezni a pillanatot és a kenyértészta, meg a sült tojás ízének és állagának jótékony harmóniáját.

Keménytojás

Az 1990-es évek végéig, amikor Budapesten kezdtem egyetemre járni, egészen egyszerűen nem volz önálló kapcsolatom a főtt tojással. Megettem a spenóttal, megettem a rakott krumpliban, de nem ettem csak úgy magában. Talán 1999-ben, de lehet, hogy 2000-ben a Frankel Leó utcában lévő Sörpatika nevű kis sörözőben egy sörkorcsolya volt a főtt tojás. Egy kicsi sóval, a habos, hideg, kesernyés láger sörrel… Mennyei mannaként éltem meg azt a kétszer három falatot. Ezzel került föl az étkezési térképemre a kemény tojás és tér vissza időszakonként: a konyhapultnak támaszkodva állva, sót szórva óvatosan a kis fehér ovális forma felső felére, aztán leharapva a tetejét. Majd elégedetten megpillantva a fehérje alatt a sárga golyót, élvezve annak krémességét. Jó, na.

Tojáspörkölt

Ahogy keresgéltem az emlékeim között, hol és hogyan bukkant föl, majd tért ismét vissza a tojáspöri, rájöttem, hogy ez vagy olyan, amit hozunk otthonról, mert része volt nagyanyánk, anyánk repertoájának, vagy a “mit együnk, mit főzzünk” kínlódása, esetleg a “mi van itthon” kényszere sodor minket ennek az éteknek a közelébe. Van egy kicsi szegény ember étele érzet is vele kapcsolatban. Miközben talán közelebb áll egy kicsit a pörkölt, a ragu eredeti, húsos megvalósulásához, mint például egy gombapörkölt. Hiszen mégis állapotból van.

A tojás és a szaft barátságban vannak. Ilyen egyszerű a tojáspöri anyagi léte. Tésztával, rizssel és magában is kiváló. Véleményem szerint a kolbász és a virsli elrontja. Elviszi, elrántja a saját ösvényéről, amiben az összeragadó negyed tojás és a szétesett, főtt fehérje, a krémes sárgája szigetek együtt indulnak a szánkba, hogy a paprikás-hagymás-köményes ízekkel együtt megtöltsék a pocakot. Adott esetben egy zöldborsó vagy egy fejtettbab főzelékkel együtt még magasabb szintre lehet érni a tojás univerzumának ezen szegmensében. Ismételjük. Megéri.