A hentesnél kajálás mindenre jó: csajozni, férfiasan halálra enni magad, szótlanul betársulni valakihez a tálcával, társasággal viccelődve eltölteni az ebédidőt, szóval végtelen kombinációkra és még plusz egyre. Mivel 2022 őszét a környéken dolgozva töltöttem, néha bekukkantottam a Karinthy Frici – Budafoki sarkától egy üzletnyivel beljebb lévő húsboltba és ettem.
Amikor egy adott napba az egészségesnél kicsit több teendőt tervezek bele, akkor ér az éhség útközben két feladat elintézése között vagy az egyik befejezésekor. Így ismertem meg a zuglói OBI étkezdéjét, ami viszont annyira megnyerő, hogy írok is róla. Meg persze remélem, hogy sem az energiaárak, sem a vendéglátást sújtó más problémák nem fogják elsodorni a házias koszt eme gyöngyszemét.
Be kell vallanom töredelmesen, hogy az csak óriás palacsintára a megtérülést felépítő éttermeket szemfényvesztésnek gondoltam. Ennek okáért – emlékeim szerint – soha nem voltam, nem ettem ilyenben. A közvetlen lakókörnyezetemben felbukkant palacsinta bár emiatt, meg nyilván gyerekeim okán is birizgálta a fantáziámat. A fenti távolságtartás miatt eddig, illetve a múlt hétig elhessegettem a próba lehetőségét. Karácsony előtt viszont az eluralkodó éhség, és a falatozási listámon egyre előkelőbb helyen szereplő hortobágyi elérhetősége a kínálatban “beparancsolt” a koradélután egyébként üres étterembe.
Immáron 2020 márciusa óta lakom a klasszikusank tekinthető Angyalföldön és a koronavírus kizökkentett azon korábbi hozzáállásomból, minek mentén bárhol felbukkantam, lecövekeltem munka vagy mindennapi élet okán, gyorsan tájékozódtam húsbolt kapcsán. Ezt most közvetlen környezetemben pótoltam és jól beebédeltem a Fiastyúk és Béke utca sarkán lévő húsboltban.
Budapest, Örs vezér tere. A főváros és jó eséllyel az egész ország egyik, ha nem a legnagyobb átmenő forgalmú közlekedési központja. Két bevásárlóközponttal, egy azzal egyenértékű Ikea áruházzal, metró, hév, troli, busz, villamos, minden van. Majdnem. A hentesebédet, a sült kolbászt kicsit keresni kellett, de megleltük.
Nem teljesen igaz, hogy az Covid után, mert az első fogyasztásomat Gyugyi pesti bisztrójából egy hűvöskés tavaszi estén ettem otthon házhoz szállításból, még a lezárások idején. 2020-as étel kattanásom, a rák iránti vágyamat éltem ki, meg egy finom levesre vágytam, valami savanykásra. Aztán amikor kinyithattak az éttermek, akkor elmentünk a két gyerekemmel, a szűkös, bezárt tél után együtt. Erről írtam le utólag, most, milyen volt.