Amikor egy adott napba az egészségesnél kicsit több teendőt tervezek bele, akkor ér az éhség útközben két feladat elintézése között vagy az egyik befejezésekor. Így ismertem meg a zuglói OBI étkezdéjét, ami viszont annyira megnyerő, hogy írok is róla. Meg persze remélem, hogy sem az energiaárak, sem a vendéglátást sújtó más problémák nem fogják elsodorni a házias koszt eme gyöngyszemét.
A hagyományosnak tekinhető, levesben főtt csirkezúza mentén eltelt évtizedek után valahol a 30-as éveim első felében jött szembe liba- és kacsazúza, aminek rajongója lettem.
A közelmúltban elővett lassúfőzőmmel tettem egy próbát, mert nem volt időm főzőcskézni és a tapasztalataimat, meg a jó alapanyagokat siker koronázta.
Idén folytatódott a hagyománnyá váló karácsonyi megközelítésem, miszerint olyat teszünk a karácsonyi ünnepi asztalra, amit épp kívánunk: legyen benne hal vagy sem, illetve lehet akár babapiskóta önmagában vagy Ikeás fagyasztott húsgolyó mirelit sültkrumplival. Imígyen került a listámra a jelenleg favorizált szakácskönyvemből merítve (Hegyi Barbara – Alkalomadtán, bővebben később) a zabaglione és hozott valami nem várt áttörést.