Többévnyi nagyvállalati munkavégzés kudarcmentessége után, nagyjából tíz évvel ezelőtt voltam olyan álmodozó üzemmódban, amiben elkezdtem aranycsinálóként tekinteni a képességeimre. Volt pár projekt, amibe aztán nem
Szeged volt idén október végén a gyerekeimmel közös “fedezzük föl Magyarország aquaparkjait” című túránk első állomása. Akkor csodálkoztam rá, hogy a város jó eséllyel pályázik
Budapest, Örs vezér tere. A főváros és jó eséllyel az egész ország egyik, ha nem a legnagyobb átmenő forgalmú közlekedési központja. Két bevásárlóközponttal, egy azzal
Mikulás napján miről is szabad írni, ha nem a csokoládéról. Ha meg már a csokoládé, akkor végig is veszem, mik azok, amiket minden helyzetben el
A kávé és Nicaragua már jól azonosítható emlékként él a fejemben már a 1980-as évektől: előbbit a nagyanyám ágyában szombat vagy vasárnap reggelente elfogyasztott cukros
Először 2018-ban, a Pasarét Bisztró (illetve a Budai Péter által gardírozott szép emlékű egykori Matteo) kerthelyiségében találkoztam a mindenféle erősségre hangolt csilis és nem csilis
A legtöbb embernek vannak bejáratott pálinka forrásai. A rokon, a barát, a zöldséges, a hentes, “a házmester, a fia és a kéményseprő”. Aztán persze vannak
Nem strandidős balatoni napokon indul a túrázás és vannak olyan nem várt körülmények, mint például Tapolcán, amikor a Tavas-barlangba délben már csak délután 4-re van
Télen, hidegen is jó. Minden gyümölcslevesnél ízletesebb. Édes és savanykás tud lenni. Nagyanyám jut eszembe, amikor az alma kompót jut eszembe. Mosolyogni támad kedvem. Mitől
Több ok miatt sem tudok kritikaként posztolni az Aranypatkóról. Az első a személyes érintettségem, mivel a világ egyik legcsibészebb mosolyú, egyben az újragondolt magyar konyhában