Ültem a nappaliban a kisebbik kanapén, szemben, a falon lévő könyvespolcon “megszólított” egy könyv, amiről nem is tudtam, hogy megvan nekem. Levettem, megforgattam, kinyitottam. Éreztem rajta, hogy sokáig, évekig lakott egy dobozban a garázsban. A dohos illata azért hamar elmúlt. Belekezdtem és magával ragadott.
Lassan kettő, de lehet, hogy három éve tart a dióhoz fűződő fétisszerű viszonyom. Diós torták, krémek, habok, csokoládék vonzanak olyan intenzíven, ami miatt már ipari hulladék szinten lévő fornetti diós mini csigára vagy a szépemlékű gyerekkori klasszikusokra nyomokban hajazó Lottó szelettel is hajlandó vagyok vágyaimat csillapítani. Tudván, hogy a glutén mennyire káros, ugyanakkor azt is […]
Kell-e még egy gasztroportál akkor, amikor bezárnak az éttermek, nem tudunk új tájakat, országokat fölfedezni. Nem feltétlenül.
