Nem terveztem ilyen “díj” létrehozását, sem a győztes kihirdetését, mégis lesz, illetve van. Ugyanis nem lehet szó nélkül elmenni egy olyan lokáció mellett, ami a meglátogatásának napjától eszembe jut és mindig szívmelengető örömmel tölt a momentum. Hiba lenne tehát, ha nem állnék meg, akár egy meleg teával a kézben a teraszról látszó tájban gyönyörködve, mint […]
Az idei nyáron, előre megfontolt szándékkal, hosszabb időszakot töltöttem a Balcsinál, egészen pontosan Révfülöpön és mélyebben sikerült megismernem a helyi lehetőségeket, ezen belül is a frissen nyílt specialty kávézót, a remek hentest, a központi gazdaboltot és olyan minőségű éttermeket, amikre nem hogy Révfülöpön, de még a Balaton sokkal központibb helyein sem számítanék.
Nem strandidős balatoni napokon indul a túrázás és vannak olyan nem várt körülmények, mint például Tapolcán, amikor a Tavas-barlangba délben már csak délután 4-re van hely csónakos körjáratra. Plusz még az eső is eshet, aztán meg is éhezünk. Két ilyen helyszínről szól ez az írás és pont volt, van mindkét étteremben kemence.
A Macok(leánykori neve Imola) a magyar konyha huszonegyedik századi megújításának kezdete óta a gasztronómia bástyája. Ettem már ott érdeklődő fiatalként, munkahelyi kiránduláson (vezetői offsite-on) dideregve és fáradtan, a vendégházban lakva, meg “csak úgy” egy ebédre leugorva. De sosem okozott csalódást. Idén júliusban körültekintően odatelefonáltam egy nappal korábban, viszont nem volt hely 3 napra előre… Persze […]
Nem teljesen igaz, hogy az Covid után, mert az első fogyasztásomat Gyugyi pesti bisztrójából egy hűvöskés tavaszi estén ettem otthon házhoz szállításból, még a lezárások idején. 2020-as étel kattanásom, a rák iránti vágyamat éltem ki, meg egy finom levesre vágytam, valami savanykásra. Aztán amikor kinyithattak az éttermek, akkor elmentünk a két gyerekemmel, a szűkös, bezárt […]
